Maryam

Advent hava

Jégbilincsbe fűzött tűlevél hadak
Ágon megülve, kuporogva várnak
Úgy ömlenek, mint éjben az árnyak
Koszorúba fonják a szűz havat.

Metsző csendedbe tévedt áhítat
Éber vagy még, de a jelen visszahúz
A szívedben szeretetfáklya gyúl
S békességed fénye mindent átitat.

Angyali seregek magadra hagynak
Egyesül tiszta lelked, s halálod
A folytonosság végleg elszakad.

Most tetten ér kozmikus magányod
Kiesett tudattal eszmélsz magadra
Szellemed vezet, Istent megtalálod.