Jáger László

Hazug karácsony

Vádolok, immár fakult hanggal
mindenkit, kinek lesz karácsonya
s várom, hogy az ünnepek csöndjébe
hasítson kiáltás suttogó szava

Fájdalma a tehetetlen dühnek
nem tudtam jóra formálni sorsomat
hallá s kenyérré, mint tette a Mester
s tenném, hogy ínségtől megváltsalak

Legyen életünk tágra nyitott ajtó
szeretetünk áradjon szüntelen
ne érezzük áldott csöndes éjben
nem adtunk annak, aki, jaj, nincstelen

S ha kérdeznéd: hát én mit is tettem?
Semmit talán, szánandón keveset
ajándékként fád alá helyeztem
a csontváz-sovány didergő Kisdedet