Juhászné Bérces Anikó

Nélkületek...

Édesanyám megidézlek,
mára várlak, gyere kérlek,
Aput is hozzad magaddal,
láthatatlan varázslattal,
egy szerető ölelésre,
Szent Karácsony estéjére.

Lelkem mélyén itt legbelül
őrzöm felejthetetlenül,
régmúlt karácsony emlékét,
meleg otthon békességét.

A gyertyaláng hangulata
szívem most is simogatja,
gyermekkori üveggömböm
karácsonykor még rám köszön.

De nem virít a jégvirág,
elolvadt az álomvilág,
kályhacsőben szél nem fütyül,
kályhánk heve régen kihűlt.

Csillagszóró száz szikrája
öröm táncát sziporkázva
tovatűnt, - úgy mint az élet,
egy perc alatt semmivé lett.

Amióta Ti nem vagytok
a lelkemre jégcsap fagyott,
és ha enged szorítása,
nyelem könnyem, - más ne lássa.