Schrenk Éva

Karácsony Nélküled

Életem első karácsonya - Nélküled.
A Szeretet ünnepe így - fél ünnep.

Több mint ötvenszer csilingeltél a csengővel, Anya!
Jelezve: mehetünk megnézni, mivel van a fa megrakva.
És tudtuk, hogy mit fogsz főzni, sütni.
Most receptjeid közt kutatunk; hány tojást is kell beleütni?
És bár nem szívesen, de Veled énekeltük a "mennyből az angyalt".
Most mit nem adnánk érte, ha itt lennél, s énekelhetnénk azt a dalt.

És a karácsonyozásnak megvolt a rendje.
Mindenki tudta, melyik nap hol van a helye.
Hagyomány volt ez, vagy üres szokás?
Akárhogyis, ez volt a megoldás.
Így tudtunk kisebb és nagyobb körben összejönni,
a rokoni szálakat gondosan egybekötni.

Nélküled megváltozik minden.
A család szíve, motorja többé nincsen.
Szomorú, bús karácsony elébe nézünk.
Nincs merszünk, Anya, hogy helyedbe lépjünk.

Jézus születésének örülni fogunk,
mégis szürke lesz idén a karácsonyunk.