Fenyőfasirató
Ha elmúlik karácsony
Kihunynak az adventi fények.
Lefosztják ünnepi díszeitől
Az erdő tűlevelű fáját.
A gyönyörű karácsonyfa
Pőrére vetkőztetve
Kidobva a hóra-fagyra
Szomorúan, könnyes
Szemmel siratja
Elmúlt dicsőségét.
El-elmereng a szép
Napokon, a sok
Csillogó gyermekszemben
Visszatükröződő
Csodaváró pillantásban.
A felnőttek is megpihennek,
Örülnek, hogy ezen is
Túl vannak. Fárasztó
Ez a szeretet-ünnep.
Bár csak pár nap volt,
De mégis máris hiányzik.
De kár, hogy nem lehet
Egész évben karácsony,
Sóhajtják néhányan szomorúan.
A fenyőfa egyetértőn bólogat,
Vagy csak a téli szél
Rázza ágait a jeges utcán,
Míg a kukásautó meg nem érkezik?
