Karácsonyi versek

Karácsonyi versek

Vitai Nikoletta: Karácsony táján

2012. november 19. - I99l

Vitai Nikoletta

Karácsony táján

Mikor a fehér takaró belepi a tájat,
Mi az, mit az ember leginkább kívánhat?
Egészséget, boldogságot, hitet és szerencsét,
Meghitt pillanatokkal övezett szentestét.

Ki már elvesztette a karácsonyi csillagot,
Nézzen az égre fel, talán ott ragyog.
S ha mégsem találná meg az égen,
Akkor keresse barátai, szerettei szemében.

Ha nem hiszel már a mesékben, csak tárd ki a szíved,
A karácsony szelleme ott lakik még benned.
Kisgyermekként, tágra nyílt szemekkel,
Őrizted a fényt gyermeki lelkeddel.

Tedd félre most a gondot és a bút,
Mi tegnap bánat volt, mára már csak múlt.
Hittel és reménnyel teli ünnepeket,
én így kívánok BOLDOG KARÁCSONYT MINDENKINEK!

Szuhanics Albert: Fenyőünnep

Szuhanics Albert

Fenyőünnep

Középen egy zöld fenyő,
álljuk most mind körbe.
Díszítsük fel ágait,
gyerünk, Pisti, Örzse!

Piri tegyél csillagot
csúcsára a fának.
Hadd ragyogjon azokra,
akik ide járnak!

Ágaira rakjatok
szaloncukrot, fénylőt.
Szép fenyőfa-díszeket,
gyertyát, színes égőt!

Szerpentint is tekerjél
köréje, csodásat.
Kati nézd, beragyogja
legszebbik szobánkat!

Csillagszórót gyújtsatok,
Ildi, Margó, Árpi,
Álljunk láncba, gyerekek,
körbe fogjuk járni!

A fa alatt ajándék,
Attila te oszd szét.
Énekszóval köszöntsük
a Karácsony estét!

Kis István Mihály: Alkonyodik

Kis István Mihály

Alkonyodik

A
l
ko
nyo
dik,
az éj
leszáll,
bíborba rejt
a láthatár;
hűvös szellő lehel reám,
utazom
az ünnep dalán.
Ablak mögött a gyertyaláng
karácsonyi, víg
táncra kél, epekedő ember-világ
boldogságot, békét remél.
Hideg télben fázott a szív. Meleg szózat járja
ma át. A szeretet szava, ha hív, töri szívünk fagyos falát.
Aggodalom,
nyomor,
sóhaj
ez ünnepen
már elpihen;
ringatózva hull a holnap,
bús lelkekhez békém viszem.

Juhászné Bérces Anikó: Karácsonyi koncert

Juhászné Bérces Anikó

Karácsonyi koncert

Minden évben várva várom,
Jöjjön már el a Karácsony!
Lelkem húrját felhangolom,
A hangomat kicsiszolom.
Hegedűtok zárja kattan...
Mély álmából pendül halkan,
Életre kel két hegedű,
Összecsendül, csupa derű.
Csendet vidít csengő hangja,
Virágfüzér a dal rajta.
Kristálytiszta zúgó patak,
Árad, csillog, csobog a hang,
Trilla táncol, tündér lépte
Égi kisded köszöntése.
Karácsonyi ének szárnyal,
S én repülök angyalszárnnyal,
Égig repít ez a dallam,
Együtt játszom a fiammal!

Szuhanics Albert: Szenteste

Szuhanics Albert

Szenteste

Szeretet fényével üdvözítő király,
ő, kit Karácsonykor mindenki visszavár.

Éjjel születik meg az Isten fény-fia,
boldogan ringatja karjában Mária.

Retteg a sötétség, ha csak reá tekint,
mert az üdvözítő feltárja titkait.

Mennyek Királynője az ő édesanyja,
születési helyét csillaga mutatja.

Őnéki hódolnak napkeleti bölcsek,
angyalok a mennyben, s pásztorok is jőnek.

Béke fejedelme, Szelídségnek atyja,
üdvözítő szívét szeretetként adja.

Örvendezz Magosság! Békesség a Földnek!
Új napja virradt ránk az örök évkörnek!

Szabadi Lívia: Adventi üzenet

Szabadi Lívia

Adventi üzenet

Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Gyenge, kába és erőtlen
lelke méla merengőben,
várja azt, ki megszabadít,
kit hatalom el nem vakít!

Könnyes arcú nehéz év ez...
Fájó szívek összeérnek,
ha majd együtt esünk térdre,
várunk mind a születésre,
a csodára, a varázsra:
Isten egyszülött fiára,
az imára, egy csöpp fényre,
életünkben a reményre.

Esti csendben, asztal körül,
családos, ki másnak örül,
ki gyertyát gyújt a sötétben,
ki hálát ad a nagy égnek,
ki mondja azt, hogy köszönöm,
kit el nem érhet a közöny,
ki szeretetét adja át,
ajándék helyett önmagát!

Lupsánné Kovács Eta: Ég a gyertya

Lupsánné Kovács Eta

Ég a gyertya

Karácsonyi gyertya lángja
a bánatot elszikrázza,
és a reményt hinti széjjel,
szívet, lelket mind kibérel.

Remény lángja szívünkben van,
Karácsonykor lángra lobban
a boldogság égig érhet,
ünneppel ne érjen véget;

ott a bánat meddőn árkol,
hol a remény bevilágol
magányt, s a bút mind kizárja,
ég a gyertya, kicsi lángja...

Budai Zolka: Függöny mögött

Budai Zolka

Függöny mögött

Hova bejár a karácsony
s még ajándékokat adnak,
ott apró fényes izzóktól
narancsos az ablak.

Ott lakik benn a szeretet,
a megváltónak hitt gyermek,
ott esznek-isznak, felednek
és ott énekelnek.

Hol sötéten néz a párkány
s nem hullik rá semmi varázs,
csak álmaira tér néhány
cigarettaparázs,

ott lakom én verseimmel
a függöny mögött eltűnve,
ott égetjük ünnepünket
megfagyott lelkünkbe.

Schrenk Éva: Ünnepváró

Schrenk Éva

Ünnepváró

Közeledik Karácsony ünnepe,
mikor Jézus, a Krisztus megszülete.

Kellett egy Megváltó a világnak:
Isten feladatul adta egyszülött fiának.

Emberként jött el a földre, közénk,
hogy világítson, s tűnjön el a sötét.

Példája mind a mai napig élő, s ható,
ha rátekintünk tudjuk, hogy mi való.

De Ő több volt: maga volt az Isten,
ki szenvedett, s meghalt értünk a kereszten.

Karácsony estéjén gondoljunk erre is!
Hogy Jézus az embert ennyire szereti.

S mikor fellobban a gyertyaláng,
szád rebegje el: Mi Atyánk...!

süti beállítások módosítása