Budai Zolka
Nincs itt, nincs
Itt van, itt a karácsony
s nincs itt, nincs a barátom.
Ablakon túl rekedt,
az ajtón is túl van,
megfagyott gyermekek
testére borultan
sír a tél, sír a tél.
Ül csöndben az ember,
ülök magamban én
zúzmarás kis szemmel
a magány tetején
és álmot lehelek.
Ablakon benn rekedt,
ajtón is belül van,
éri a szerveket
s lelkemre lapultan
sír a vágy, sír a vágy
s itt van, itt a karácsony
s nincs itt, nincs is barátom.