Budai Zolka

Anyánk eljött Karácsonykor

Anyánk csilingelt este hatkor...
fonnyadt kezével rázta a csengőt,
majd megállt, és ragyogva tűrte,
míg úgy fonja körbe a csend őt,
miként a lomhán szálló füst
szövi karjaiba a Napot,
midőn a gyárkéményből
búsan a magasba andalog.

Mi bámultuk őt... néztük.
Véznára mosta már az idő...
s mint bősz tengereken a balga hullámok
megeredtek arcán szürkéllőn a ráncok
- így játszott -
midőn

reánk mosolygott:
gyermekekre...
- mint kinek a percben
meghalni volna kedve.

S vele haltunk volna mi is
- három tudatlan kócos gyermek-,
mert nem fájt akkor mi lehet az ára,
mentünk volna mi is mindhárman utána
- anyánk ha
elmegy.

Nem tudtunk szólni - sem jót,
sem rosszat... Nem akartunk.
Bár meg-megrezzent,
de néma maradt ajkunk -
mert akkor láttuk anyánk emígy:
keresztre vert boldognak...
- mint boldognak látni
szerető anyákat szoktak.

Jáger László

Hazug karácsony

Vádolok, immár fakult hanggal
mindenkit, kinek lesz karácsonya
s várom, hogy az ünnepek csöndjébe
hasítson kiáltás suttogó szava

Fájdalma a tehetetlen dühnek
nem tudtam jóra formálni sorsomat
hallá s kenyérré, mint tette a Mester
s tenném, hogy ínségtől megváltsalak

Legyen életünk tágra nyitott ajtó
szeretetünk áradjon szüntelen
ne érezzük áldott csöndes éjben
nem adtunk annak, aki, jaj, nincstelen

S ha kérdeznéd: hát én mit is tettem?
Semmit talán, szánandón keveset
ajándékként fád alá helyeztem
a csontváz-sovány didergő Kisdedet

Szalayné Komlósi Gizella

Édes titok

Sütök én most édeset,
Friss ropogós mézeset,
Lisztet veszek eleget,
Cukorból csak keveset.

Mézet öntök jó sokat,
Gyúrogatom gondosan,
Tésztám mire összeáll,
Egész konyha lisztben áll.

Nem tudja a családom,
Sütöm én a kalácsom,
Anyunak meg apunak,
Huginak és nagyinak.

Titkom nehogy kilessék,
Tervem kútba ne essék,
Settenkedek csendesen,
Ki is sütöm lelkesen.

Mire munkám véget ér,
Ragad asztal, na meg én,
Felkiáltok: - Nagyikám!
Csupa méz az új ruhám!

Pajor Zsolt

Karácsonyi kérés

Édes decemberben ünnep jő,
Karácsony a neve, csillogó burok.
Mégsem érdekel a pompa,
Jó Istenem, inkább hozzád fordulok.
Születésed napján köszöntelek,
Békességet, szeretetet kívánok,
S hogy meghittséged csillámával,
Hintsd be e mindig síró világot.
Hozd össze a kallódó családokat,
Egymást könnyezve nevessenek,
Boldogságot egymás közelében
Találjanak, ne csak keressenek.
Magányosnak társat üres lakásba,
Hadd érezze a szív szeretetét,
Gyermekeknek mindkét szülő
Ölelő keble biztonságos melegét.
Édes Jézus, ennyi csak mit kérek,
Ajándék számomra ez legyen,
És hogy minden ember örüljön
Ezen az Áldott, Békés Ünnepen.

Budai Zolka

Írok karácsonyfát

Ezen a télen lesz karácsonyfám, mert
bosszant, hogy tavaly se írtam magamnak.
Lesznek majd díszek, csüngők, szalonok
s azt hiszem, illatok is akadnak

itt ebben a tollban, mert illatokat
eddig - én tudom jól - sohasem hintett
s hát úgy gondolom, mik nem voltak még,
azt megírom csak egyszerre mindet.

Írok ajándékokat, hisz kellenek.
A szalagokon bilétákat hagyok
s rájuk rajzolom e két szót is, hogy
azok: örökre felbontatlanok.

S mint egy kiscsillagot a kacatosból,
előkotorlak a lelkemből téged
s fölraklak oda a fa csúcsára,
hová rajtam kívül más nem érhet.

Budai Zolka

Először és utoljára

Ó, gyönyörű Karácsonyfa!
Hallgass féltő tanácsomra:

Ragyogj reánk szikrát szórva,
Minden szívhez tisztán szólva,
Forrassz lánccá sok kis kezet,
Fakassz boldog énekeket,
Ringasd lelkünk illatoddal,
Tündökölj a csillagokkal,
Játszd a múló szerepedet:
Árassz közénk szeretetet!

Áldozz mindent csak a mára,
Először és utoljára!

Hisz e szerep, tudod, véges,
Nem leszel már holnap ékes,
Nem csodálunk ajkunk tátva,
Boldogságot tőled várva,
Elhullanak szép ékeid,
Nem maradnak értékeid,
Nem leszel már fényes bálvány,
Csak egy kóró,- korhadt állvány!

Holnapra már Karácsonyfa,
Te leszel a halál csokra.

Zsomcike Fruzsina

Karácsonyi Üzenet

Jó
nagy
pakkba
csomagolt
ajándék már csak
ez lehet ma trendi játék.
Ki voltál tegnap, hogy kivé lettél,
igazolja az majd mit a bankodba tettél.
Fricskáztam már sokszor konvenciót, sorsot,
veled jött csodákat láttam, feledve fájdalmat gondot
Az érintések selyme, illatozó csendek Vártam míg a pillanat szavai megszületnek.
Boldogságot keresőn elvakult az ember. MÁSOK SZEMÉBEN VAN! OTT FEDEZD FEL!
Őriztem a csodáim vég nélkül, vagyonomat nyújtom nektek végül.
Ez egy Karácsonyi Üzenet.
MINDENKINEK ÁLDOTT ÜNNEPET!

Ady Endre

Karácsony

I.

Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének,
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.

Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumba
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.

A templomba
Hosszú sorba
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.

Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme sugna, szállna,
Az én kedves, kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.

II.

Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
- Úgy mint régen -
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.

De jó volna mindent, mindent
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.

III.

Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
És a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomoru útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget,
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni...
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra...

Ábrahám István

Tollba mondott karácsony

Ágyúszót görgetett felénk a téli szél
És sötétben bújtunk estétől hajnalig,
Ilyenkor a gyermek nem ünnepet remélt,
Hisz komisz időben ennünk se volt alig.

Emlékszem, jó anyám ma sem tudom honnan,
Hozott egy kicsinyke, senyvedt fenyőágat,
Rongymasnikat formált türelemmel, gonddal,
Lett hát karácsonyfánk a csorba vázában.

Betoppant apám, feledve lövészgödröt,
Öklömnyi cukorral, - németnek úgyse kell -,
S midőn keretlegények lépte dübörgött,
Még megsimogatott fagyott kezeivel.

"Vigyázz anyádra!" - mondta, - "Te vagy a férfi!"
Sosem láttuk többé, a szomszéd ügyes volt,
Tenyérnyi szalonnáért biztos megéri,
Hű hazafiságért legalább jóllakott.

Anyámnak később egy ismerős mesélte,
Duna-partra vitték a szökevényeket,
Felsorakoztatva rakpart peremére,
Hogy búcsút intsenek a torkolattüzek.

Hiába könyörgött. - Gúnyos röhögések...
Csak ajándék miatt, csak meglepni fiát,
Örökre tapadt rá az áruló bélyeg,
S véle vitte a víz, mint könnyét, mosolyát.

Azóta karácsony és a Duna összeforrt.
Nem hagytam ki soha egyetlen ünnepen,
Emlékező lelkem partra zarándokol,
S néhány cukorka, mint kő húzza a zsebem...

Szima

Karácsony este

Karácsony este van.
Kopogtatnak: a ház tele.
Három vendég?
Csak egy! Több már nem fér be!

Kik vagytok ti, kedveskéim?
Választanom kell.
Örülnék mindhármótoknak,
de nem jöhet be, csak egy!

Szól az egyik: nevem Remény.
A másik mondja: Jólét.
A harmadik rám mosolyog:
Én meg a Szeretet vagyok.

Remény... Jólét... De örülnék!
Bocsássatok meg nekem, de
Ma este a lakásomba
A Szeretet jöhet csak be.

Összenéz a három vendég,
Egyetértőn bólogat,
és szemükben ígérettel...
Nem távoznak, maradnak.