Dobos Mihály Zsoltné (Angyalka73)

Karácsonyi ízek és beszélgetések

Citrom mondja:
"Mi teszi Önöket olyan édessé,
hogy minden karácsonykor a fa alatt ékeskedjék?
Én messziről érkeztem,
Dél-Afrika a szüretelési helyem.
Engem a hölgyek s az urak teába préselnek,
és diós-mákos süteményekhez lereszelnek.
Ó, a napsugárral egyforma a színem,
talán ezért szeretnek, mikor cukorral az ajkakat megigézem.
Ám a fenyőfa alá nem tesznek,
egy tálcán felkínálnak, és az ízek örömmel keverednek.
S bár én savanykás vagyok, ez a jellegzetes jellemem,
de mézzel is megkeverve kellemes italt lelsz bennem."

Narancs mondja:
"Engem nem hoznak olyan messziről, mint Önt.
Ám, aki Délhoni ízeket választ, szintén jól dönt.
Én is ontom magamból az illatot,
és nem fáj, ha a héjamból kinyílhatok.
Ízletes levem kedvenc aromája a szobának,
és a tűlevelek illata is a meleg családi fészekben szerteszét árad.
Kóstolj meg, nem bánod meg,
a legkedvesebb déligyümölcsöd én lehetek."

Alma mondja:
"Üdvözlöm Önöket idehaza!
Alma vagyok, a házigazda.
Én kamionban érkeztem, magyar utakon,
és őszidőnek végén vagyok a legszebb a piacokon.

Pirosló arcomra csak mosolyogni lehet,
a gasztroangyal belőlem sok mindent készíthet.
A fahéj s a szegfűszeg illatával elvegyülök,
rétes vagy bélestöltelék leszek? Mindegyiknek örülök!
Gyermeki kezek az egészemet a fa alatt megsimogatják,
ezután a sütit a díszes tányérról lekapkodják.
Jó étvággyal falatoznak nagy reményben,
csak édesanya figyeli őket, hogy nehogy sok legyen az estében!"

S hogy mi tesz mindannyiunkat kedveltté?
Hiszen itt a karácsonyi ünnep: a csendesség,
a csodák, s a váratlan fordulatok,
meglepetések, örömkönnyek és a jó hangulatok.

Hallottam, hogy vannak szegény emberek,
de az asztalnál a Hit, a Remény és a Szeretet,
családok talán együtt ünnepelnek,
vagy egyedül várja valaki az új évet.
Bizony hinni, remélni és szeretni kell önmagunkban,
akkor a legfényesebb csillag beragyog a szív ablakaiban.

Forrás: Karácsonyi versek (Poet)