Hull a hó a néma tájra,
elborít a fények árja.
Ünnepelni hív az élet,
megszülettem, újra élek!
Téli dallam enyhe hangja
templomunknak érc-harangja.
Jár az óra, sorra telnek
álmodozva lomha percek.
Hull a hó az égi csendbe,
hull a hó az életemre.
Tiszta lángú nagy csodálat
átragyogja éjszakámat.
Téli mámor elvarázsol,
gondjaim ma messze, távol;
ködbe vész a rémek árnya -
hull a hó a néma tájra.
Egyszer és az is régen, magam,
magam maradtam a kollégiumban,
egyedüli fiú fióka,
csak úgy egymagamban,
mert mindenki elment karácsonyra,
a szünetre; - Haza.
Elmentek a túloldali kollégium lányai,
minden diák, ki ide, s - odajárt,
csak a konyhások jöttek,
ők is miattam,
mivel magam
nem tudtam volna etetni magam,
s ezért tépelődve, marcangolva szívemet,
feltettem a kérdést; - Mit jelent ez?
- Haza. -
Hazamenni, valakihez tartozni,
valakire számítani,
bízni benne,
mint egy apróka por;
magam,
magamban hangtalan,
megbújva hazámban valahol.
Ott, hol talán átölelnek,
s tudhatom;
hazamenni Hazát is jelenthet,
vagy lehet puszta föld,
erdő-mező,
ropogó hó,
rejtetlen kód,
bezárt idő,
mely folyt most visszafelé,
üres szobák csendjébe,
mikor beleüvölt az állat aki ember,
embernek fia,
fiú fióka,
kicsit rozoga.
És nem az üvöltés, az hangtalan,
süketté a csend tett,
az üres szobák,
hol dermedten ültek
padok, székek,
mindenféle emlékek;
kinek ez, vagy az,
ecset, vagy viasz.
Egyszer régen így jártam,
magam,
magam a Somlói úti kollégiumban.
Már tudom mi az, hogy hazamenni,
szeretve szeretve lenni,
minden pillanatban érzem,
megértem
és sokszor megértem
a szó szavát,
rejtélyes mondatát.
Csakúgy mint a fiú fióka,
homlokán idősík ráncosodva,
megint megint az izzó lélek;
Én a szeretetről beszélek.
Makadám László
Szenteste éjjelén
Sétálni legszebb élmény.
Ünneplőbe öltözött a világ,
A szeretet járja át.
Nézem a mesés fákat,
Sok színes lámpa,
Szívem átjárva,
Melegséget árasztva.
Oly mesés ilyenkor a világ,
Feledteti mindennapok búját.
Látni lehet mesés házat,
Szerényebbet, másat...
Az ablakokon belesve
Mindenhol csillogás,
Szikrázó gyertyák,
S van, hol ajándék hegyek.
De van, hol csak egy ölelés lehet.
Gyermekek kacaját
Hozza felém a hideg szél,
Nem fázom, felmelegít
A szerteáradó szeretet.
Csillagos az éj,
Köztük sok angyal él.
Kik csodával halmoznak el rég.
Azt kívánom, teljesüljön...
A világ álma,
Jusson e szeretetből az év más-más napjára!
Mezei Mária
Mézeskalács haiku
Mézes bárányok
gyorsan szaladnak számba
- kissé szemtelen.
***
A karácsonyfa sóhaja
Fenyőfa voltam.
Rám aggattak mindent.
Ezt én sem bírtam.
***
Megmentett karácsony
A fám felmondott.
Díszek, cukrok, zsinegek
- fenyőfa lettem.
***
Ilyenkor
Égi angyalok,
betlehemi pásztorok
járják utcánkat.
***
Szó szót követ
Én hetet-havat
itt hordok neked, legyen
csak mit hordanod.
***
Tévedés
Ha eltévedtél
karácsonykor az égre
nézz- neonfénybe.
***
Érthetetlen
Millió fejben
karácsonyfa lappang most
- nekem szobámban.
***
Tény
Haiku szoba:
költő lelkében tükör
- önmagát írja.
***
Betegség
Művészet nekem
kis tabletta magányom
szépen lenyelni.
***
Vígasztaló
Koszorút fűztem,
haikuba torkollott.
Magamra teszem.
Bartáné Ember Erika
Fényes ablakok mögött ékes fenyő díszlik,
Karácsonyi ének utcára hallatszik.
Hópelyhek cikáznak odakint a szélben,
Egy asszony járt arra, gyermekkel kezében.
Ölelte magához, a hideg elől védve,
Bár foga vacogott, nem is vette észre.
Mosolygó szemekkel ablakon benéznek,
Halkan, hogy ne hallják, mesél gyermekének.
Mária és József hosszú utazását,
Hol hozta világra kicsi Jézuskáját.
Angyalok indultak szerte a világba,
Mikor megszületett az egek királya.
Szikrázó csillagok hullottak az égből,
Pásztorok dala szállt messze Betlehemből.
- Éhes vagyok, anya! - szólt halkan a gyermek.
Nem is ettünk ma még, csak pár száraz kekszet.
Azt sem vették észre, hogy az ajtó nyílott,
S a házigazda minden szót jól hallott.
Jöjjenek be, kérem, tiszteljen meg azzal,
Hogy egy asztalhoz ül az én családommal!
Mesélje el nekünk ezt a történetet,
Mikor Betlehemben megváltó született.
Kívánságom nekem erre az estére,
Legyen szívetekben boldogság és béke!
Adjatok egy mosolyt meleg szívvel annak,
Akik e szép napon magukra maradtak!
Jusson egy tál étel, legyen meleg kályha,
Ne legyen kint senki a hideg határba`!
Koós Anna
Ó
mily
csodás
ünnep van
ma, megszületett
a drága K i s j é z u s k a.
Eljött hozzánk, Atyánk küldte
áldást és békességet hozott a Földre.
Az emberek örömére karácsonyfa ragyog érte.
Kecses gyertyák, fényes gömbök, csillagszórók,
alma, dió, narancs és finom édes csokis szaloncukrok,
sok-sok csillogó gyönyörűség díszíti, ékesíti e zöld lombot.
A karácsonyfa minden ága egy - egy tündérmesét rejt magában.
Te is könnyen átélheted, gondolatban elérheted, csodáját remélheted.
A családnak minden tagját aranyhajú víg angyalkák énekükkel hívogatják.
Dalolnak és bolondoznak, gömbtükörből mosolyognak, boldogságot sugároznak.
Csengő hangjuk messze zengi: Mennyei érzés szeretetet adni, és viszonzásul kapni.
Vidámságuk kedves nekünk, dalra fakad szívünk, lelkünk. Angyal szárnyuk égig emel,
üzenetünk
viszi ma el.
A fa körül
család örül,
vacsorához
asztalhoz ül.
Hangjuk lassan elcsendesül.
Karácsonyi ajándék ötleteim: az ellenségednek megbocsátás, az ellenfelednek türelem, a barátodnak szeretet, a partnerednek szívesség, mindenkinek jóindulat, minden gyermeknek egy jó példa, magadnak tisztelet. /Oren Arnold/
Karácsonyi idézetekért látogasd meg az http://www.karacsonyi-idezetek.hu/ oldalt!
Tolvaj Klára
Félek, hogy itt van újra a Karácsony,
még egy pár hét, és vágyott ünnep
követelődzőn vigyorog rám.
Kérdezi kajánul, megvetted már
a beígért ajándékot, a vasalót, a kabátot,
a mikrót, a kenyérpirítót, meg minden mást,
mit Jézuskától vár a család?
Havas köpenyét arcomba rázza,
jeges csókját homlokomra nyomja,
engem meg a hideg ráz.
Leveleket írok, mindenkinek.
Rajzolok rájuk szíveket.
A szívek alá írok verseket.
Kedves családom, míg el nem felejtem,
az idén a gazdasági válságot kezeltem,
ezért átütemeztem a karácsonyt, nem
jut a költségvetésből semmire.
Csak egy maradt, az is szerényen,
gőzölgő leves mellé, az őszinteségem.
Fogadjátok, nagy-nagy szeretettel!
Talán jövőre, ha elmúlik a világvége,
A fentieket újra átértékelve,
Készülök a szeretet ünnepére.
Szalayné Komlósi Gizella
Egy kis csillag
Hullott éjjel,
A mi házunk
Tetejére.
Hopp! elkaptam,
Be is hoztam,
Fenyőfánkra
Akasztottam.
Kicsi csillag
Ékes fénye,
Szeretetnek
Hű jelképe.
Juhászné Bérces Anikó
Fénylő csillagüzenet,
kis Jézus megszületett.
Kicsi karját kitárja,
hogy befogadd, azt várja.
Amit hozott teneked,
békesség és szeretet.
Nyisd ki hát a szívedet,
akkor biztos megleled.