Elérkezett újra az angyalok ideje.
Fűszeres mézeskalács illata terjeng idebe`
Hóemberek répaorral büszkén állva
seprőjükkel strázsálják a hideget...
Angyali szeretet áramlik a földön...
vagy már az angyal is csak hiteget?

Karácsonyfák fényruhában, feláldozva életüket,
megadóan tűrik sorsukat... de éjszaka havas hegyoldalról,
ezüstösen csillogó hóruháról álmodnak, amikor a fények kialszanak.
Fenyőtű-szoknyájuk alatt csinos csomagokat bújtatnak -
örömet okozva gyermeknek, felnőttnek -
ez, mi számukra egyetlen vigaszt nyújthat csak.

Angyalok! Figyeljetek gondosan mindenkire!
Mert a karácsony annak szomorú, kinek nincs kit szeretnie.
Rájuk minden angyalnak jobban kell ügyelnie!
Figyeljetek azokra, kiknek a gyomra egész nap üresen kongott,
álomra úgy hajtják fejüket, hogy a földre dobnak néhány rongyot!

Figyeljetek azokra, kik betegágyban várják a gyógyulást, vagy a lassú halált,
és azokra is, akiknek az arcán mosolyt láttok,
belül mégis szomorúak, mert a szívük párra még nem talált!
Figyeljetek rájuk, kik - nap mint nap - észrevétlenül teszik a dolgukat,
és azokra, kiknek már a temető lett otthonuk,
ott egyedül bolyongva látogatják halottaikat.

Mindenkit szeretettel óvni - ez tényleg csak az angyalok dolga?
Nem jobb lenne, ha ember embernek nem farkasa, hanem angyala volna?
Igen... mert mindannyian farkasok és angyalok is vagyunk...
de nem mindegy, hogy az utolsó ítéletnél
életünk által nyomokat farkasként vagy angyalként hagyunk.
Mi leszel hát? Farkas vagy angyal? Eldöntheted. Ez a Te választásod.
De számíts rá, hogy akként kell majd leróni a végén az adósságod!

Elérkezett hát újra az angyalok ideje.
Ha angyal vagy, soha nem nézed, hogy jóságodért a sok rászoruló "fizet-e".
Szíved minden szeretetét küldd el, százannyit kapsz vissza, ne fukarkodj vele!
S akkor... talán majd egyszer...
szép és boldog lehet mindenkinek a karácsony ünnepe!

Küldj szeretetet mindenfelé,
Északra, délre, keletre, nyugatra.
Csodálatos perceket élhetsz majd át:
Tapasztald meg, milyen a világmindenség
Abszolút középpontjában lenni.
Stefanie Dowrick

Jaj, fenyőfák, kicsi fenyőfák,
holdfénybe mártott végtelent szopogató
csecsemők, a hó zizegő pólyáját letépik rólatok,
fűrészek heródes-fogsora mélyed torkotokba!

Bari Károly

Pár nap van még hátra,
És itt a karácsony,
Úgy, mint minden évben,
Messze a családom,

De ez a távolság
Sosem jelent gondot,
Mert nagy a szeretet,
És mindenki boldog.

Igaz, jobb lehetne,
Hogyha mind itt lennénk,
A karácsonyfánál
Együtt énekelnénk.

Átölelnénk egymást,
Asztalt körbeülnénk,
Mindenki beszélne,
Nagyokat derülnénk.

Az is eljön egyszer,
Itt lesz fiam, lányom,
Mégis csak szebb lenne
Akkor a karácsony.

De most a távolból
Csendüljön az ének,
Boldog, szép karácsonyt,
És Boldog új évet!

Hókristály ruhába öltöztek a fák,
mint fehér menyasszony, őrzik álmát,
sápadt fényével lenéz a holdsugár
égi útjáról letérni nagy a vágy -
megfürödni a csillogó hóban,
a szunnyadó mező álmos karjában.

Havas Hold! - szólt a hajnalcsillag,
ébredj álmodból! - körpályád változhat,
közelben vár karácsony ünnepe,
mindent megtehet a szeretet ereje.
Havas Hold! - mondd el mindenkinek,
azoknak, kik nemsokára ébrednek!

Óh! - karácsonyi éj - elrejtőzöm benned,
hogy feloldjam a vándorló lelkeket.
Imádkozom a kis Jézuskához.
Bocsánatát kérem az ünnep alkonyában.

Istállóban szürke fény,
A sötétben füst és "Félsz",
Láng lobban, nem szalmaláng,
Világ Fénye, - Haza vár!

Odatéved a pásztor,
ragyog a fénylő jászol.
Odaér a bölcs király,
három is, ez - nem vitás...

Kegyeletét rója le,
- Isten Fia! - Trónja lesz!
Hódol Neki a világ,
hisz kegyelme mint Titán!

Az a Fény oly isteni,
jut belőle neked is,
Gyertyát gyújtasz, - már elég...
Sugár Fényben, az Te légy!

Az a legszebb Karácsony,
Mikor együtt van a család.
Fa alatt vannak az ajándékok,
Mivel a Jézuska eljön hozzám.

Szüleimnek ajándékot készítek,
Beszélgetünk s fát díszítünk.
Jönnek mamáék, papáék.
Mert ha együtt vagyunk,
boldogok vagyunk.

Kalácsom a parázson, körülvesz a családom,
Aznap rajtakapnak egy aprócska csaláson:
Rendíthetetlen faarcom mosolyra fakad,
Álomszerű, képlékeny érzéseken lakat
Cafatokra hull, mint odakint a pelyhes,
Selymes hó, és a táj ettől lesz teljes,
Olyan sejtelmes. A fák fényei hamarost
Nógatnak majd, hogy: ragyogj most!
Yavanna súla!

Elérkezett a Karácsony,
din don diridongó,
elromlott a kicsi kocsi,
din don diridongó.
Kicsi Norda ideges lesz,
din don diridongó,
Dávid vonattal érkezik,
din don diridongó.
Száguldoz a vicinális,
din don diridongó,
Dáviddal a sok ajándék,
din don diridongó,
Ezerdombhoz közeledik,
din don diridongó.

Norda kérleli a férjét,
din don diridongó,
állomásra, hogy vigye ki,
din don diridongó.

Dávid leszáll nagy csomaggal,
din don diridongó,
Norda ránéz nagy nevetve,
din don diridongó,
"ne üdvözölj nagy örömmel,
din don diridongó,
mert az uram meglát minket",
din don diridongó,
Karácsonykor nem kell vita,
din don diridongó,
maradj két lépés távolra,
din don diridongó.

Hármasban szívnak cigit,
din don diridongó,
szép Karácsony elérkezik,
din don diridongó.
Norda int, hogy indulni kell,
din don diridongó,
kint áll már a masiniszta,
din don diridongó.

Kikíséri a Dávidot,
din don diridongó,
vonatot, hogy ne tévesszen,
din don diridongó.
Állomás takarja őket,
din don diridongó,
mákos muffint ad őneki,
din don diridongó.
Karácsonyi puszit is ad,
din don diridongó,
örül is Dávid ennek,
din don diridongó,
két óra út két pusziért,
din don diridongó,
nem nagy ár, úgy érezi,
din don diridongó.

Kortyolnak még kis kávét is,
din don diridongó,
nevetik a romlott kocsit,
din don diridongó,
intett már a masiniszta,
din don diridongó,
fájó szívvel búcsúzni kell,
din don diridongó.
Elrohant a gyors lopott perc,
din don diridongó,
Norda szeme felnevet még,
din don diridongó.

Nem fáj többé a búcsúzás,
din don diridongó,
nem nehéz a sors keze már,
din don diridongó,
örökké tart a barátság,
din don diridongó,
sül még újra mákos kalács,
din don diridongó,
a távolság messze száll,
din don diridongó,
időre szól az elválás,
din don diridongó.

Az én világom valahol a ködön túl van.
Egy hólepte elhagyott út vezet oda,
Halkan puffannak lépteim,
visszhangzom önmagam,
málladozott aszfalt rögei,
reccsennek talpam alatt.
A téli éj csillagai figyelnek engem.

Lassan haladok előre,
Házak vesznek körbe,
Ablakukból árad a fény,
Gyermekek nevetése árad felém,
Lázas kezek bontják ajándékaikat,
E szép karácsonyi estén.
Ez az Ő világuk, nem az enyém.

Az én világom messze a ködbe vész,
Egy jeges, elhagyott út vezet oda,
S én tovatűnök szellemként.
Hátrahagyva a takaros kis házakat,
bennük élő családokat, gyermeki kacajt,
csak egy névtelen vándora vagyok az útnak,
Ez az Ő világuk, s nem az enyém.
Egyszer talán hazaérek én.
S rég nem hallott szavakat suttogok,
- Itthon vagyok.
S egy női hang válaszol
- Már vártam, hogy hazaérj.

Mai nap az karácsony napja,
ekkor született meg az Isten fia.
Az angyalok örömhírt szórnak szét,
mivel hatalom alá került a mindenség.
A Földön szétszórt lett a békesség,
mivel megszületett egy új fény.